Pannonfia Egyesület
ELÉRHETŐSÉGÜNK

Székhely:
6771 Szeged, Gőzmalom u. 20.

Levelezési cím:
6723 Szeged, Rom utca 4.

Telefon:
(62) 555 - 540

E-mail:
info@pannonfia.hu

KÖRNYEZETI NEVELÉS
környezeti nevelés - pannonfia
Az oldal feltöltés alatt.
Under Construktion.

 
Az ökológiai lábnyom

MOTTÓ:

Az emberiség már 1996-ban annyi földet mozgatott meg, mint amennyit a világ folyói összesen!

Mindezek a tények azt mutatják, hogy az emberiség létszáma, és technikai fejlettsége nyomán olyan környezetalakító tényezővé vált, mely a Föld öko-, és atmoszférájára is hatással tud lenni, hatással van. A környezetterhelés léptékére nagyon szemléletes módszer az ökológiai lábnyom értékelési módszer. 

BEVEZETÉS

WWF jelentése szerint, ha nem hagyjuk abba a természeti erőforrások túlzott kihasználását, 2030-ig az életminőség rohamos hanyatlásával kell szembesülnünk. A WWF által készített Élő Bolygó Jelentés arra figyelmeztet, hogy évente 20%-kal több természeti erőforrást élünk fel, mint amennyi képes megújulni és ez a mérték évente nő. Ha a népességnövekedés, a gazdasági és technológiai fejlődés ilyen ütemben folytatódik, 2050-re a Föld biológiai kapacitásának 180-220%-át fogjuk használni.

A WWF szerint ez azt jelenti, hogy ha a kormányok nem hoznak sürgős intézkedéseket, 2030-ra a fejlett országokban a várható átlagéletkor, az iskolázottság és a világgazdasági termelés, vagyis az életszínvonal hanyatlásnak indul.

Az ökológiai lábnyom felépítését, hatását tárgyalni nem célszerű a globalizáció rövid érintése nélkül. A globalizáción keresztül jutunk el a fogyasztáshoz, a túlnépesedéshez, a kapcsolódó problémákhoz.

Az üzletek polcain a világon mindenütt jelenlevő globális, nemzetekfeletti cégek azonos termékeivel találkozunk. Ugyanazokat a reklámokat, filmeket nézzük, mint a világ más részein élők. Az országban egyre több külföldi cég telepszik meg, illetve a korábban állami tulajdonú vállalatok is javarészt külföldi kézbe kerültek. Legnagyobb cégeink a világ tőzsdéin versengenek hasonló nemzetközi vállalatokkal.

Országaink gazdaságpolitikáját jelentős mértékben meghatározzák a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a Kereskedelmi Világszervezet, az Európai Unió és a nagyvállalatok érdekszövetségei. E gazdaságpolitikák hatására csökkennek az állami közkiadások, és növekednek a családok kiadásai a megélhetési költségek emelkedése miatt.

A világkereskedelem terjeszkedése, a fogyasztás, a közlekedés növekedése következtében növekszik a Föld erőforrásaink kihasználása, miközben ezzel párhuzamosan egyre több hulladékot termelünk.

Szén-dioxid kibocsátásunk és a hatalmas mértékű erdőirtások következtében már bolygónk éghajlatának megváltozása is egyre nyilvánvalóbb.

A figyelmes szemlélő számára ma már egyre világosabban látszanak az összefüggések a gazdasági globalizáció és környezetünk pusztulása/pusztítása között.

3. Globalizáció és környezet

A globalizációval kapcsolatos egyik legfontosabb probléma, hogy mindenütt a gazdaság dominál. A jelenlegi neoliberális gazdaságpolitikában szinte vallásos tételnek számító gazdasági növekedés követelménye viszont ellentétben áll az alapvető fizikai törvényszerűségekkel. Egy olyan, lényegében zárt rendszerben, mint amilyen bolygónk, nem lehetséges a végtelenségig tartó növekedés. Ez egyrészt az erőforrások szűkössége, másrészt a szennyezések befogadóképességének korlátos volta miatt is lehetetlen.

Egy másik fontos probléma, hogy az egész világon uralkodóvá vált életforma, életstílus kulcskérdése a fogyasztás. A reklámok, de szinte minden, ami körülvesz bennünket, arra sarkall, hogy fogyasszunk, minél többet fogyasszunk. Ugyanakkor azoknak a termékeknek a megtermelése, amit elfogyasztunk, az erőforrások túlhasználatához, újabb természetes és természetközeli élőhelyek elfoglalásához, tönkretételéhez vezet. Emellett a fogyasztás következtében hatalmas mennyiségű hulladékot termelünk.

A globalizáció következtében felgyorsult élettempó miatt egyre kevesebb ideje jut az embereknek arra, hogy nyugodtan leüljenek főzni, otthon vacsorázni, az elhasznált holmikat megjavítani. Ennek az élettempónak a következménye a fogyasztás további felgyorsulása.

Egyszerű a képlet:

felgyorsult élet => még több fogyasztás => még több szennyezés

A világkereskedelem, amelynek szabadsága manapság szintén alapvető tétel, az áruk több ezer, sokszor több tízezer kilométeres szállításával jár. A szállítás pedig levegőszennyezést von maga után, s a levegőbe kerülő szén-dioxid révén jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz is. A szállításhoz szükséges utak jelentős darabot harapnak ki a természetből, de a járművek működtetéséhez is nagy mennyiségű erőforrásra van szükség, és a nyersanyagok kitermelése ismételten komoly környezetszennyezést, élőhelyek tönkretételét vonja maga után.

közlekedés fejlődése =>

globális kereskedelem =>

szennyezés, erőforrások túlhasználata, élőhelyek elfoglalása, tönkretétele, hulladék mennyiségének növekedése

Mit tettünk 20 év alatt azért, hogy ezeket a negatív folyamatokat megállítsuk?

1972

"A növekedés határai" riport.

1972

Stockholmi konferencia az emberi környezetről (UN).

1979

Berni konvenció a lakókörnyezet védelméről (Európai Bizottság).

1979

Genovai konvenció a légszennyezésről (UN).

1980

Global 2000 riport (USA).

1983

Környezet és Fejlesztési Világ Bizottság (UN).

1987

Montreáli megállapodás az ózonkárosító gázok ellen.

1987

"Közös jövőnk" (a Brundtland Bizottság és az UN közös jelentése).

1990

Green Paper a városi környezetről (EU).

1992

Riói csúcstalálkozó (UN) - Agenda 21..

1994

Európai Környezetvédelmi Ügynökség megalakulása (EU).

1995

Kyotói konferencia a globális felmelegedésről.

2000

Hágai konferencia a globális felmelegedésről.

2002

Johannesburgi világkonferencia a fenntartható fejlődésről.

Mint látható a „felismerés" 1972-ben megtörtént. Ahogy haladunk előre az időben egyre nagyobb a feladat és egyre nagyobb a (vállalati) ellenállás.

Mit tehetünk mi magunk, ha a vállalatokra, kormányzatokra nem igazán számíthatunk a fentebb tárgyalt okok miatt?

AZ ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Tizenhárom esztendő telt el azóta, hogy 1995-ben Kanadában megjelent az Ökológiai lábnyomunk - A emberi hatás mérséklése a Földön című könyv. A művet Mathis Wackernagel és William E. Rees írta, magyarul is olvasható a Föld Napja Alapítványnak köszönhetően. Nagyon fontos és súlyos problémákat vetnek fel a szerzők és nagy érdemük, hogy bevezették az ökológiai lábnyom fogalmát, amelyet az itthoni közönség - a szakmai köröket nem számítva - alig ismer.

A könyv szerzői abból az alapkérdésből indulnak ki, hogy élhetne-e a Föld egész lakossága azon a színvonalon, mint a leggazdagabb országok lakói. A válasz természetesen nem. Ennek elsősorban nem gazdasági oka van, hanem bolygónk kapacitásainak végessége szab gátat az emberi jólétnek.

Az ökológiai lábnyomnak az a lényege, hogy minden emberi tevékenységet és folyamatot a földterület egyenértékére számítanak át. Mivel ez elég bonyolult feladatnak bizonyult, ám modellként nagyszerűen szolgált, leegyszerűsítették a számítást. Ez valamivel kisebb adatokat szolgál a valóságosnál, de az arányokat jól érzékelteti. Az ökológiai lábnyom végül is az a föld- és vízterület, amire az emberiségnek és életszínvonalának fenntartásához szükség lenne. A lábnyom kiszámításánál olyan adatok adódnak, amelyek megmutatják, hogy egy ember vagy embercsoport szükségleteinek kielégítéséhez mekkora részét használja fel bolygónknak.

A kanadai szerzők által kidolgozott módszer segítségével számszerűsíthető, hogy életmódunk mekkora hatással bír a természetre. Hogy egy ország lakói átlagosan milyen méretű lábnyommal jellemezhetők, az leginkább lakosainak életszínvonalán mérhető le. Egy-egy ember ökológiai lábnyoma hat elemből áll össze elképzelésük szerint.

  • Az első az a terület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelhető,

  • a második annak a legelőnek a nagysága, amely az általa elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen,

  • a harmadik a fa és papír fogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterület,

  • a negyedik a hal, rák, stb. fogyasztásával arányos tenger,

  • az ötödik a lakáshoz szükséges földterület, végül

  • a hatodik annak az erdőterületnek a nagysága, amely az egyéni energiafogyasztással arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges.

A XX. század elején egy emberre 5-6 hektár átlagos termékenységű földterület jutott, 1995-re ez lecsökkent 1,5 hektárra.

El lehet gondolkodni azon, hogy az észak-amerikai emberek ökológiai lábnyoma átlagosan 4,5 hektár volt a kilencvenes évek közepén. Eszerint ha mindenki úgy akarna élni a Földön, mint az amerikaiak, akkor még legalább két bolygóra lenne szükség. A könyv számításai alapján már régen túlléptük az eltartóképesség határát.

A WWF 1970 óta vizsgálja a Föld természeti kincseivel, erőforrásaival való gazdálkodást, a természetes ökoszisztémák állapotát. Immár ötödik alkalommal készítette el 2004-ben is az Élő Bolygó Jelentést, amely a Föld állapotát, valamint a bolygónkra gyakorolt emberi hatásokat méri fel. Az eredmények, sajnos nem meglepő módon, ezúttal is igazán aggasztóak.

Túl nagy lábon élünk
Rendkívül átgondolatlanul és pazarlóan bánunk természeti kincseinkkel, mintha csak kifogyhatatlanok lennének. Holott nem azok, a Föld készletei végesek, ám mi jelenleg mégis 20 %-kal több természeti erőforrást használunk el, mint amennyi képes lenne megújulni.

Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni. Az átlagos, egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, 2,5-szer nagyobb, mint 1961-ben. Ám ha megnézzük, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6,1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut.

Egy WWF által kiadott jelentés arról beszél, hogy évente 20 százalékkal több természeti erőforrást élünk fel, mint amennyi képes lenne megújulni. Ha a jelenlegi népességnövekedés megmarad, és ehhez maradnak a környezetpusztító technológiák, akkor 2050 körülre Földünk természeti kapacitásainak 200 százalékát fogjuk felhasználni.

Ez azt jelenti, hogy nem a természeti javak hozadékát, hanem magukat a természeti javakat használjuk fel (ez a helyzet már napjainkban is). Világviszonylatban tavaly egy földlakó ökológiai lábnyoma 2,3 hektár volt, ezzel szemben minden emberre csupán 1,9 hektár terület jut. Becslések szerint 2050-ben ez a földterület 1,3 hektárra fog csökkenni. Ennek következményeiről csak a legsötétebb tónusú szavakkal lehetne beszélni.

A WWF úgy látja, a kormányok még visszafordíthatják a kedvezőtlen folyamatokat, ha a fenntartható fejlődés útjára vezetik az emberiséget. Ennek érdekében a következő szempontoknak kell prioritást kapniuk:

  1. A termékek és a szolgáltatások előállításában kizárólag az erőforrások hatékony felhasználására épülő megoldások jussanak érvényre.
  2. A fogyasztás ésszerűsítésével, a termelés hatékonyságának növelésével igazságosabbá és arányosabbá kell tenni az egy főre jutó erőforrás-felhasználást.
  3. Valamennyi földrészen megoldást kell találni a népességnövekedés gondjainak orvosolására.
  4. A természetes ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelmével, fenntartásával és helyreállításával növelni kell a biológiai produktivitást, és elő kell segíteni a természet nyújtotta javak helyes felhasználását.
  5. Ebben a munkában fontos a szemléletformálás, hiszen a környezettudatos társadalom kényszerítő erővel hat a döntéshozóira. Jó lenne megelőzni, hogy ne a környezeti katasztrófák hatására kelljen cselekednünk!

Magyarország ökológiai lábnyoma a számítások szerint 5 hektár volt személyenként. Hazánk biológiai kapacitása ellenben csak 3 hektár/fő, ami szerint még legalább egy fél magyarországnyi területre lenne szükségünk.

Az egyre fokozódó emberi tevékenység hatására ahogy említettük a földi természetes ökoszisztémák állapotában 33%-os romlás állt be az elmúlt harminc év során. Ugyanebben az időszakban az emberi tevékenység Földünkre gyakorolt hatása (az ún. ökológiai lábnyom) 50%-kal növekedett, és már túlléptük azt a határt, amelyet a bioszféra még el tud viselni olyan módon, hogy képes megfelelően regenerálódni.

Talán ez a két adat is megfelelően mutatja, hogy nem terhelhetjük tovább büntetlenül környezetünket. Amennyiben figyelembe vesszük még azt is, hogy a fejlett országok ökológiai láblenyomata sokszorosan meghaladja a fejlődő országokét, még világosabbá válik, hogy jelen életmódunkat nem folytathatjuk tovább. Főleg, hogy ugyanezt az életmódot adjuk követendő példaként a Föld minden lakója számára. Az pedig könnyen belátható, hogy ha a jelenleg is folyamatosan növekvő népességű bolygónk minden lakója áttérne arra az életmódra, amely a fejlett országokra jellemző, abba a Föld kétségtelenül belerokkanna.

Az ökológiai lábnyom területegységekben becsli, hogy életmódunk mekkora terhet jelent a Föld számára. Megadja, hogy mekkora területre van szükség az egyes emberek élelmiszer, papír, faanyag és energiaszükségletének megtermeléséhez, illetve az eközben kibocsátott szennyező anyagok közömbösítéséhez.



A lábnyom változása

1961. Egy ember ökológiai lábnyoma: 1,7 globális ha/fő

Fél Föld elegendő az emberiség eltartásához.

1987. Egy ember ökológiai lábnyoma: 2,2 globális ha/fő

1 Föld szükséges az emberiség eltartásához.

2003. Egy ember ökológiai lábnyoma: 2,2 globális ha/fő

1 és ¼ Föld kellene az emberiség eltartásához, mert időközben az emberiség lélekszáma megduplázódott. Már a jövő generációk életfeltételeit éljük fel!

Az elemzés készítőinek következtetése: nincs más megoldás, a jövőben a hulladékgazdálkodásban a megelőzésnek kell elsőbbséget élveznie.

Ökológiai lábnyom térségenként

 

térség

ökológiai lábnyom

biológiai kapacitás

ökológiai hiány

Afrika

1,33

1,73

-0,4

Ázsia/Csendes-óceán

1,78

1,11

0,67

Észak-Amerika

11,7

6,2

5,5

Kelet-Európa

4,9

3,1

1,7

Nyugat-Európa

6,3

2,9

3,4

Világ összesen

2,85

2,18

0,67

A táblázatból kitűnik, hogy egyedül Afrika az a Földrész, amelyik nem használja fel a rendelkezésére álló potenciált, „lábnyomot", a többiek máris túlhasználják.

Ökológiai lábnyom országonként

 

ország

lakosság

ökológiai lábnyom

hektár/fő

Kanada

34 millió

7,7

Egyesült Államok

268 millió

12,2

Brazília

167 millió

3,1

Franciaország

64 millió

4,1

Nagy Britannia

58 millió

5,2

Dél-Afrikai Köztársaság

48 millió

3,2

India

1 milliárd 180 millió

0,9

Kína

1 milliárd 356 millió

4,3

Japán

128 millió

4,3

Ausztrália

21 millió

9

Magyarország

10 millió

~5

Az Élő Bolygó Jelentés szerint az ökológiai lábnyom segítségével számokban is jól ki lehet fejezni azt, hogy életmódunk milyen hatással van a természetre.

E szerint az ökológiai lábnyom hat elemből áll össze: az a terület, ahol a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelhető; az a legelőnagyság, amely a hústermeléshez nélkülözhetetlen; a fa és papírfogyasztásunkat fedező erdőterület; a hal, rák és más vízi állatok fogyasztásával arányos tenger, a lakáshoz szükséges földterület, és az az erdőterület, amely az energiafogyasztás során keletkező szén-dioxidot megköti.

Ezekkel az adatokkal azonban meglehetősen nehéz dolgozni. Ezért leggyakrabban a táplálék, a lakásviszonyok, a közlekedés, a fogyasztási cikkek és szolgáltatások igénybevételét veszik figyelembe az ökológiai lábnyom kiszámításánál.

Keressünk olyan új lehetőségeket, amelyek figyelembe veszik azt, hogy a Földünk erőforrásai nem kimeríthetetlenek!