2012.08.24.

Nagy várakozással készültünk a 2012. évi Kötélugró Világbajnokságra, melyet Floridában rendezett meg a 2012.07.30.-2012.08.08. között a sportág világszövetsége (FISAC-IRSF) 

8 éves koromban kezdtem ugrókötelezést Nóra néninél az iskolai sportkörben. Rendszeresen részt veszek a területi és országos bajnokságokon. 2012-ben négyszeres magyar bajnokként indultam a tavaszi VB válogató versenyeken korosztályomban. Március közepén került kihirdetésre, hogy a magyar válogatott „junior/12-14 év/” korcsoportos tagjaként Molnár Gábor (felnőtt-) csapattársammal együtt részt vehetünk az amerikai világversenyen. 

Számos szervezési és előkészítő munka előzte meg a versenyt, melyet Édesanyám és a Magyar Ugrókötél Szövetség koordinált. Én rendszeresen edzettem, fejlesztettem az állóképességem, a gyorserő kifejtést, valamint az akrobatikus elemeket tökéletesítettem egyéni gyakorlatomban. Ebben a sportágban az elérhető pontszámot a gyakorlatba épített elemek nehézségi foka és a látványos kivitelezés együttesen alkotják. A nyári szünetben a népszerű mórahalmi csapat versenyzőivel együtt készültem, ahol sok tanácsot technikai és szakmai irányítást kaptam. Szinte mindennap edzettünk és sokat tanultunk egymástól is.  

Elérkezett az utazás napja, július 29-e.

Az egri csapattársakkal utaztunk ki együtt délelőtti indulással Budapest-Párizs; Párizs-Ditroit; Ditroit-Tampa útvonalon két átszállással. Ottani idő szerint 23 órakor érkeztünk meg Tampába, ahol a szervezők képviselője várt bennünket. Az első éjszakát egy panzióban töltöttük és másnap utaztunk a verseny helyszínére, a Dél-Floridai Egyetem területére. Július 30.A regisztrálás és az ünnepélyes megnyitó napja volt. Megkaptuk a verseny programkönyvét, (résztvevők, helyszínek, időpontok stb.) elfoglaltuk a Kollégiumi szobákat, megnéztük az Étkezőt, a Sportcsarnokot és az edzőtermeket. 5 kontinens 21 ország több mint 1200 résztvevője képviselte magát a világversenyen. 

Július 31-Augusztus 1.

Megragadtam minden lehetőséget, hogy inkább gyakoroljak az edzőteremben, mint sem izguljak az arénában a versenytársakat figyelve. Anyukám igyekezett segíteni, hogy leküzdjem a lámpalázam. Így megismerkedtem az edzőteremben a honkongi, koreai és ausztrál és más nemzetiségű versenyzőkkel is. Gyakorolhattam az angolt is és segítettünk egymásnak érdekes elemeket, technikákat tanulni. Személyesen találkoztam Luke Boonn-nal a 2010. évi ausztrál felnőtt világbajnokkal, aki biztatott és megdicsért, majd közös képet is készítettünk. 

Benák Armand VB bronz éremmel – Gratulálunk!

Augusztus 2. Az egyköteles egyéni junior verseny napja 

Országos Kötélugró Diákolimpiára Molnár Gábor versenyzőtársammal és Anyukámmal együtt Nagykanizsára. Szép időnk volt és kora este megérkeztünk szálláshelyünkre a Cserháti Sándor Szakközépiskola Kollégiumába. Itt már várt bennünket Marika néni, a nagykanizsai csapat vezetője. Elintéztük a nevezési és igazolási feladatokat, majd kaptunk egy hétvégi programcsomagot, melyben az összes nevező szerepelt és már a versenyidőpontokat is megtervezték.  Örültünk, hogy a Russay Olivér Stadion, a másnapi verseny helyszíne közvetlenül a mellettünk levő épület van, így majd nem kell másnap korán felkelnünk. Mivel vacsorával nem vártak, így bementünk a belvárosba és kicsit megismertük Nagykanizsát is. Egy pizzériában megvacsoráztunk és sokat beszélgettünk a következő napi céljainkról.  Mikor visszatértünk a Kollégiumba már a szolnoki és a maklári csapatok is megérkeztek, akiket üdvözöltünk.  

Gyorsan elérkezett a szombati nagy nap. A megyei csapatok bevonulását az ünnepélyes megnyitó, majd a himnusz követte. Mi természetesen a mórahalmi, szentesi és pusztamérgesi csapattal képviseltük Csongrád megyét. A gyorsasági versenyek 8 pályán kezdődtek meg. Sajnos a korai rajt-indulásommal 5 pontot veszítettem, így ebben a versenyszámban Gáborral együtt ezüstérmesek lettünk. Az egyéni versenyszámom éreztem, hogy nagy sikert aratott, mert nagy tapsot és sok biztató hangot hallottam közben. Úgy emlékszem, hogy hibát sem vétettem. Ebéd után, Gáborért izgultunk sokat, mert Ő kora este 7 óra körül mutathatta be az egyéni gyakorlatát.

Ekkor már mindenki nagyon izgult és a nagyok is fáradtak voltak. Ő szintén nagyon színvonalasan szerepelt. Nagyon nehéz ellenfelek között szerzett ezüst és bronzérmet is.  Minden nagyon pontosan meg volt szervezve, mégis nagy izgalommal vártunk az eredmény kihirdetését.  A versenyen természetesen a csongrád megyei barátainknak is szurkoltunk, és ők is nekünk. Boldog vagyok, hogy a korcsoportomban 2012. évben is címvédő lehettem. A verseny zárása után nagyon fáradtan, de büszkén indultunk el haza Szegedre.